Pár napja - persze nem váratlanul - de kellemes meglepetésként érkezett meg a parancsnoki meghívó a hídra, amely kétségtelenül az egyik legklasszabb betekintés a színfalak mögé egy efféle járművön. Természetesen szeptember 11-e a hajózásra is kihatással volt, egyes gyakorta hajóra szálló utasok elmesélése alapján, pl. a Carnival Cruises hajóin ki-be mászkálhattak az utasok a hajó irányításának abszolút központjának számító hajóhídra. Manapság ez már csak a parancsnok meghívójával lehetséges, s ezért sem árt törzsutasnak lenni, mert minél gyakrabban utazik valaki, annál valószínűbb a bejutás az utasok elől elzárt és érdekfeszítő helyekre.

A hajóhíd - ezen a hajón - hatalmas területet jelent. Több, mint szimpla irányító kabin, hiszen a közepén valóban megtalálható a repülőgépek pilótafülkéjére erőteljesen hajazó irányító pult és a hozzá tartozó két "pilóta" ülés, de tőle mindkét irányban, hozzávetőlegesen 50-60m2 szabad terület kínálkozik, amelyek az egyik oldalon további számtógépeknek, kijelző paneleknek és irodahelyiségnek ad otthont, míg a másik irányban pihenő és tárgyaló résznek biztosít helyet. Mindezt egy légtérben, hogy átlátható és minden parancs tisztán hallható legyen minden egyes pillanatban. A hajóhíd a legvégén, mindkét oldalon a hajó testétől bő négy-öt méter távolságra kinyúlik a víz fölé, s ezzel biztosítják a hajó teljes hosszának belátását és felügyeletét kikötés közben. Ezért is helyeztek ugyanolyan irányító pultokat a ezekre a kilógó egységekre, hogy a móló oldalán állva, folyamatosan és közvetlenül legyenek képesek a manőverezésre. Apropó manőverezés! A Navigator 310 méteres hosszával és 20 csomós átlagsebességével 1 mérföld (= 1.852 km) úthossz szükségeltetik az azonnali - kényszerhelyzetnek minősülő - leállás esetén. Mindezt csak akkor tudják kivitelezni, ha a hajó bedőlése nem haladja meg a 2°-t, ugyanis ennél magasabb értéknél úgy viselkedne, mint azok a jet ski-k, amik könnyeden farolnak a vízen történő forduláskor. 5° esetében a medencékben lévő víz mennyiség szabadon lépne ki medréből.

 

Egyébként a Navigator és testvérhajói összesen hat hajócsavarral, illetve motorral vannak felszerelve. Ezek közül három a hajó tatja alatt található külön, áramvonalazott házban, melyből a két szélső 180°-ban képes elfordulni, míg a középső fixen áll. A másik három pedig a hajó orrában, a függőleges tengely mentén képes a rendkívül gyors és egy helyben történő megfordulás kivitelezésére. 

Radarból összesen öt teljesít szolgálatot, melyek közül egy az orrban, egy a tatban, három pedig a hajóhíd felett helyezkedik el, ezzel szinte lehetetlenre szűkítve a bármivel történő összeütközést, illetve az időjárási helyzet nem megfelelő előrejelzését. A képernyőkre maximum 24 tengeri mérföld sugarú körben képes kivetíteni a domborzat, az időjárás és a forgalom adatait. Érdekes, hogy a repülésből átvett "ütközést elkerülő és figyelmeztető" rendszert szinte a tökélyre tudták fejleszteni, mert nem csak jóval előre figyelmezteti a tengerészeket, hogy mire figyeljen, de a veszélyt jelentő forrásról minden publikusan tudhatót, kérésre prezentál. Így a körülöttünk közlekedő hajók nevét, sebességét, méretét, irányát, a fedélzeten lévő lelkek számát, hívójelét, stb. mind-mind kijelzi. Ez alól kivételt kizárólag a haditengerészet hajói és az apró csónakok jelentenek. Utóbbi kategóriába tartozott az a kubai menekülteket szállító tákolmány is, amely elcsigázott és teljesen kimerült utasait pár hete vette fedélzetére a mi hajónk, s adott át később az amerikai parti őrségnek. Apró érdekesség, hogy parancsnokunk elmondása alapján, valamilyen általa sem ismert oknál fogva, ezek a kiránduló hajók mind gyorsabbak, mint a parti őrség naszádjai... Számomra ez annál is érdekesebb, mert itt tudtam meg azt is egy előadás során, hogy a második világégés során a német tengeralattjárók azért nem támadták meg soha a brit luxus óceánjáróból csapatszállítóvá átalakított Queen Mary-t, mert az gyorsabb volt torpedóik sebességénél, s ezt a németek tudták. Gondolta volna ezt bárki?

 

Visszatérve a jelenbe, ma este kevés időt tölt kedvenc égitestem, a Hold az égbolton, de a csillagokkal teletűzdelt égen dominánsan uralja az utánozhatatlan panorámát. A kristálytiszta levegőben hasítjuk a hullámokat, hogy végre megpihenhessen pár órára a büszke Navigator Santa Cruz de Tenerife forgalmas kikötőjében. Addig is, míg odaérünk egy régi dalt dúdolgatok tágas balkonunkon (hála Istennek senki sem hallja...), mely legalább annyira kedves számomra, mint maga a Hold és a hajózás. Twist-twist!!! ;)