A szél, pár km/órával beerősödött és a csodás napsütés ellenére megkeserítette az erre érzékenyek életét. Számomra és egyelőre csak annyi volt zavaró, hogy a reggeli pár órás nyújtózkodásomat recsegés, ropogás, fiókok csapódása kísérte. A Dashon repülőknek üzenem: ez még így is jóval az NVS rendszer működőképessége esetén hallható zaj szintje alatt volt! ;)

 

Eddig már sok-sok mindenről beszéltem, most viszont legyen szó a szórakoztatásról. Az ekkora embertömegeket megmozgató hajókon nélkülözhetetlen a nívós, változatos és folyamatos szórakoztatási paletta. A Navigatoron öt étterem, nyolc bár, sportfedélzet, fitness terem, jégkorcsolya pálya, színház, mozi, "spa" jellegű fürdő, konferencia központ, számos ajándékbolt és művészeti galéria várja az utasokat. Nem könnyű a választás, pedig néha nem feltétlenül sikerül a vendégművészeket jól kiválasztani... Ezen az utazáson csak a már korábban említett olasz, két személyes zenekar skerült megmosolyogtatóra, bár a választott dalok egytől-egyig világklasszisok voltak. Mit lehet tenni ugyanakkor, ha a színvonal hazai, gagyi esküvői, szintetizátoros-mulatósra hajaz?

Az 1500 fős színházban eddig fellépett egy Celine Dion hangutánzó, csodaszép, magas, szőke, las vegasi előadóművésznő, másnap egy angol hagszer virtuóz, ma pedig egy amerikai bűvész-humorista. Magas színvonalon, emlékezetes produkciókkal. Emellett a hajó zenekara még tartogat kellemes perceket számomra, amikor big band klasszikusokat játszanak majd, de eddig is tökéletes precizitással adták elő a nagy zenekari műveket. Van latin band és a hajó saját énekesei, szám szerint négyen, akik a színházi, broadway minőségű darabokban, valamint a sétafedélzeten, formális estéken énekelnek a nagyérdeműnek. Az én kedvencem ugyanakkor az Invitation Band névre keresztelt tánczenekar, mely három zenész és egy énekesnő felállásban adja elő a múlt évszázad legszebb, legjobb tánczenéit. Mikor ezen sorokat lejegyzem az egyik barátném által nemes egyszerűséggel szimplán UFO-nak keresztelt 14-ik emeleti, körpanorámát nyújtó bárból, éppen Glenn Miller zenekarának hatalmas slágerét, a Moonlight Serenade-t (Holdfény Szerenád) játszák a naplementében. Bámultatosan és megindítóan...

 

A sportfedélzeten a minigolf, ping-pong asztalok és kosárlabda pálya mellett ennél a hajótársaságnál debütált és tudtommal egyeduralkodó a mai napig a falmászó, a gör- és jégkorcsolya pálya. Ebben a szélben sajnos szinte mindegyik használhatatlan, de a hagyományos, part menti utakon 100%-ban kihasználják ezeket. Nemrég futottam össze a januárban megismert professzionális jégkorcsolya párossal, Krzysztoffal és Tanyaval, akik mesélték, hogy még jó, hogy nem láttuk őket tegnap a szokásos showban, mert a koreográfia ellenére mind a tizen fellelhetőek voltak mindenütt a pályán és nem szándékaik szerint... A hullámzás őket különösen nem kíméli! ;)

A rengeteg szabadidős program, amit napközben ajánlanak, egyrészt nem grandiózusabb, mint bármely tengerparti üdülőben, másrészt nincs is szükség többre, hiszen nappal a napozásé, evésé és a befalt ennivalók ülepítésé a szerep. Ugyanakkor igencsak csábító a számtalan varázslatos masszázs, amelyek sajnos nem olcsók, de Istenem!!! Nem lehet megállni, hogy ki ne próbálja az ember! Plusz a hölgyeknek ott a szépségszalon, fodrász, egyszóval teljes a kánaán. 

 

Kis szakmai kitérő, hogy a tisztek, a hajó parancsnokának vezetésével minden nap, napfelkelte előtt egy órával, ha felhőtlen az égbolt, minden érdeklődőt szeretettel látnak egy kis pozició meghatározásra, a hagyományos módon, szeksztánssal. Eddig vagy elaludtam, vagy felhős volt az ég, de ami késik... Hiszen még félúton sem vagyunk!