Palma de Mallorca-n ért a hajnal, színpompás virradattal festette arany színűre a kikötőt, amikor alig élve az előző esti vígasság következtében, fájdalmasan lassan kievett a fene az ágyból és széthúztam a balkont takaró függönyöket. Rájöttem, hogy már csak két este áll előttem és a hosszú utazásnak vége. Nem akarok előre szaladni az epilógust illetően, de a reggeli nyomott hangulatomnak ez a gondolati sor is része volt.

Persze nem hagytam magamat, s teljes erőbedobással - már ami megmaradt belőle... - belevetettem magamat a város felfedezésébe. Azt kell, hogy mondjam: igen megkedveltem a helyet, pedig a főváros határain túlra nem is sikerült eljutni. Mallorca még időszámításunk, azaz a Krisztus előtti korra teszi fővárosának alapítását, amely a Római Birodalomnak köszönhető. Természetesen később a Spanyol Királyság részeként kezdett kereskedelmi központtá fejlődni, s ma már a turizmus és egyes mezőgazdasági termékek, mint az oliva előállítása egészíti ki gazdaságát. Palma de Mallorca gazdag történelme, amely nem volt mentes a mór behatástól is, tökéletesen visszatükröződik építészetében és az óváros képében. Szűk, sokszor sikátoros utcákon váltják egymást a több száz éves lakóházak, az utcaszinten keverednek a hagyományos, régimódi boltok a vadonat új divatmárkák képviseleteivel, számtalan étterem, bisztró, cukrászda és az elmaradhatatlan tapaz bárok tarkítják a képet. Lépten-nyomon, egymástól pár háztömbnyi távolságban középkori templomok garmadájával fut össze a turista. 

Ezek közül kiemelkedik világhírű katedrálisuk épülete, amely a tenger felől megközeítve a várost, már messziről látható és tökéletes gót formáival, valamint masszív méreteivel uralkodik a kikötő és a város felett. Fenséges látványt nyújt kívülről és belülről egyaránt. Mellette állva, méreteit testközelből látva döbbenet fogja el az embert, hogy építésének idején ugyan hogyan voltak képesek az akkori emberek ilyen technikai csoda kivitelezésére?! Belseje hasonlóan lenyűgöző, s nem csak azért, mert a világ legnagyobb rózsaablakával büszkélkedhet. Jelen beszámolómban, fényképek hiányában sajnos nem tudom éreztetni a méreteket és a pompát, de otthonról majd ezen is segítek. 

A másik kiemelkedő épülete - a sok közül - a Castillo Bellver, amely a városban található pár kimagaslás közül, egy - Gellért-hegy méretű - dombon, egy érintetlen citrus erdő közepén álló középkori erőd, pazar kilátást biztosítva elsődlegesen a kikötőre, de a városra egyaránt. Miután a "nagy rohanásban" időnk fogytán volt, ide már taxival mentünk az óvárosból, s legnagyobb meglepetésemre, habár maga a város drágább Budapestnél, a taxi kb. 20%-kal volt olcsóbb. Természetesen a panoráma, amely az erőd tetejéből élvezhető volt, megérte ezt az áldozatot is. A 26-27 fokos nyár, a napról-napra erősödő napsugárzás, a citrusok illata, a marinában ringatozó számtalan kishajó és yacht, valamint a ránk váró, büszke Navigator of the Seas tette teljessé a város látványát. Örömmel jöttem el ebből a híres turista paradicsomból, mert tudom, szívesen térek még vissza, ha alkalom adódik rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.