Tenerife szigete sokkal jobban megérintett, mint azt előre gondoltam. Talán annak is köszönhető mindez, hogy egyrészt eleve negatív előítéletekkel érkeztem, másrészt jó volt a társaság. Ezúttal, szakítva a számomra már hagyománynak tekinthető eljárással, nem fizettem be a hajtársaság egyetlen fakultatív kirándulására sem. Igazából nem azért, mert fenntartásom lenne a szervezést illetően, hiszen az majdnem mindig professzionális. Első európai hajós állomásomon élni szerettem volna ama kiváltságommal, hogy habár soha nem jártam itt ezelőtt, mégiscsak hazai pályára akadtam, már ami Európát illeti és ez nagyon jó érzéssel töltött el. Annyira jó európainak lenni Európában, s látni - kis kárörvendéssel - az amerikai utasok elveszettségét... Ami ránk nem jellemző az USA-ban, hiszen ott minden annyira "egyértelmű"! ;) Természetesen, aki hozzánk fordult az utasok közül, azt szíves örömest kisegítettük információval, de a többség már a pénznemek átváltásánál elakadt... Akárhogy is, Babos Niki barátom tiszteletére hiába kerestem magam is a "chocolate con churros" elnevezésű reggeli édességet, nem sikerült rátalálnom Santa Cruz de Tenerife-n. (Pedig hidd el Niki! Annyira jól tudtam - magamat is meglepve - spanyolul rákérdezni, hogy mindig bő és ékesszóló spanyol választ kaptam arról, hogy sajnos náluk ugyan nincs, de próbáljam meg itt és itt.)

Következett az előre, a Lupus-Travel profi csapatának köszönhetően lefoglalt bérautó felvétele. A Hertz irodája a bérlési okmányok szerint reggel 9-kor nyit. Az alkalmazott, délies nyugalommal 9-kor még csak megérkezett az iroda leredőnyözött bejáratához, ellenben azonnal munkába állt 5 perc alatt és kiadta gépkocsinkat negyed órán belül probléma nélkül. A későbbi szieszta ellenére zárt irodához azt is megengedte, hogy a megfelelő helyre eldugva a kulcsot, nyitvatartási időn kívül adjuk le az autót. Erre később nagy szükségünk is lett... 

 

Maga Tenerife szigetén az épületek semmilyen különösebb építészeti látványban nem részesítenek. Amolyan mediterrán, unalmas, színes és új építésű házak egymás mellé dobálva, követve a domborzat sajátosságait. Ellenben a természet tényleg hihetetlenül látványos és folyamatosan változó. Az északi part vulkanikus eredetű, fekete színű homokja a strandokon, a völgyekben megtalálható banánfa ligetek és egyéb citrusok, a sziget közepén magasodó Teide nevű vulkánt körülvevő fenyvesek és a vulkán közvetlen közelében található marsi táj csodálatos, lenyűgöző és felejthetlen élményt nyújtanak. Egy állítólagos érdekesség, hogy a Star Wars trilógia filmjeit is ezen a vidéken forgatták, már ami a kietlen tájakat illeti. A Teide vulkán lábától 10 percenként induló lanofka viszi az utasokat a csúcshoz közeli kilátóba, ahonnan tiszta időben nem csak az összes Kanári szigetet lehet látni, de még Afrika partjait is. Aki pedig van annyira vállalkozó szellem, hogy a krátert is testközelből megnézze, annak a látogatást egy nappal előre, egy megadott internetes elérhetőségen kell jeleznie, s ha a hatóságok visszaigazolják, a helyszínen még egy ellenőrző ponton átjutva teheti meg a kb. 45 perces sétát hegynek fel. A panoráma csodálatos, a szervezettség bőven magasabb szintű, mint azt a mediterrán térségtől elvárnám. Mondanom sem kell, hogy a hazafelé vezető út ki lett centizve a megannyi látnivaló miatt, így a hajót az utolsó pillanatban sikerült csak elérni, amit átlagosan 80 km/órás sebesség jellemzett a szerpentines utakon lefelé és igazi, magyaros vezetési stílus(talanság) a városban, hogy az utolsó 500 méteren még mindig taxit kelljen igénybe venni a hajó bejratának pallójáig. Érdekes vágta volt, de ehhez már hozzá vagyok szokva, ha utazom...  

 

Egy szó, mint száz, az elmúlt hét passzivitását követően, a mai nap teljesen kivette mindannyiunk energiáját és nem volt olyan izomlázat okozó edzőtermi nap, ahol ennyire elfáradtam volna az elmúlt héten. Az esti medence parti, csillagos éjszakai bulit pedig hiába vártuk meg ébren, a feltámadó szél teljesen tönkretette. A víz kilépett medréből, nyugágyak kezdtek önálló életet élni és csak a legelszántabbak, jól beöltözve álltak ki az éjféli büfé melletti tánctérre hogy mindenáron "nyaraljanak". Az egészet fentről szemlélve az UFO-ból, kezemben a Washington Almámmal,  csak annyira emlékszem, hogy a hajó halad, az utasok élvezik az életet és körülöttünk minden ringatózik... Sway!