Ma privát rendezvényen köszöntötték a színházban összegyűlt törzsutasokat, akik a legutóbbi adatok szerint több, mint 5.500.000-en vannak, s ezen létszámból a mi hajónkon több, mint 1700-an vesznek részt az átkelésen. Állítólag nincs a világon még egy ilyen nagy tagsági körrel bíró hűség program. Impozáns számok, nem igaz? Ezúttal is köszöntötték a hajón utazók közötti rekordert, aki már 750 éjszakánál is több időt töltött a Royal Caribbean hajóinak fedélzetén. Mint majdnem mindig, most is elhangzott az üveg pezsgő átadásakor a kérdés: a hajón lakik a kedves visszatérő vendég? 

Természetesen komolyan veszik a törzsutasok szerepét az eladások során, hiszen minél többet utazik valaki, annál nagyobb a hajótársaság bevétele, feltéve, hogy a vendég visszatérő lesz ugyanazon kompániához. S, mint a légiközlekedésben is, már a hajózásban is megjelentek a szövetséges csoportulások, ahol három-négy-öt céget úgy próbálnak egy érdekcsoportba tömöríteni, hogy az kiszolgálhassa az összes felmerülő igényt. A már említett Royal Caribbean többek között a Celebrity és az Azamara Cruises üzemeltetőkkel társult, ilyetén megpróbálva kiszolgálni a családos, a fiatalos, az elegánsabb és az idő bővében lévő idősebb vendégkörök igényeit. S aki visszatér, az már a kapott kedvezmények miatt sem igyekszik máshova átpártolni, már persze, ha nem érte csalódás... 

 

A rangidős tisztek is az ügyfelek megtartásán munkálkodnak, elég nagy szigorral és sokszor nem feltétlenül igazságos módszerekkel a beosztott személyzet standardok közé kényszerítésével. Így aztán teljesen más kép alakul ki az utasban a tisztekről, mint ha a beosztottak szemével látnák a feljebbvalókat. Velünk, utasokkal, vendégekkel senki sem meri azt megengedni, hogy ne mosolyogva és előre köszönve menjen el a nap bármely szakában, függetlenül a hierarchiában betöltött szerepétől. Amikor ezt (is) hiányolva összehasonlítani próbálom a jelen kori hajózást a légiközlekedéssel, sokszor kapom válaszként, hogy a hajókon erre megfizetik az ott dolgozókat. De ki kell, hogy ábrándítsam a szkeptikusokat: a többség nem keres jobban, mint mi otthon és az életkörülményeiket tekintve kimondottan hátrányosabbak a hajón dolgozók kb. 90-95%-a. 

Visszatérve a tisztekhez, minden létező rendezvényen megjelennek a rangidős vezetők és bemutatkoznak a nagyérdeműnek. A mai törzsutas összejövetelen is kötetlen hangulatban, magukat egyenként, némi humorral megfűszerezve mutatták be. A prímet Patrik kapitány vitte, de a többiek sem maradtak el tőle. Tulajdonképpen a következő felállásban épül fel a hierarchia csúcsa. 

A "master", azaz a parancsnok az egyszemélyes "nagyágyú" a fedélzeten. Minden utas vele akar találkozni, beszélgetni, kezet rázni. Ha nem tudnánk, hogy szakmába vágó feladatai is vannak, azt is hihetnénk, hogy csak reprezentálás végett tartózkodik a hajón, ugyanis rengeteg közszereplésen vesz részt a jótékonysági futástól a tortadíszítési játékig, szinte mindenben. Két helyettese az un. Staff Captain, aki a teljes személyzetért felel a műszaki vonalon, de beleszólási jogkörrel az utaskiszolgálási témákban, valamint az un. Hotel Director, aki az utasok ellátásának teljes körű vezetője, s mint ilyen, akár egy komplett szállodának is a feje lehetne. A Staff Captain alá tartozik a Vezető Mérnök és csapata, valamint a repülésből is ismert Első-Tiszt (3 fő), Másod-Tiszt (2 fő) és az őket szakmailag kiszolgáló altisztek (3 fő). A Staff Captain ugyanakkor a "master" pozíció várományosa is és egyszer belőle is parancsnok lesz egy hajón. A Hotel Director beosztotti köre fentinél még összetettebb. A vezető séf mellett külön az italok és ételek beszerzésével, az elszállásolás minőségével, a takarítással, az ügyfélszolgálattal, az angolul nem beszélő vendégek problémáival, a szórakoztatással és a törzsutasokkal foglalkozó vezetőket tömöríti.

 

Este kitűnő programmal zárták a napot a hajó énekesei és táncosai, kiemelkedő előadást nyújtva vendégművészként a társulathoz csatlakozó ukrán professzionális táncos pár, Irina és Maxim, akik Fred Astaire egyik híres filmjének betétdalára lejtettek quick-stepet. Mindezt nem tudta feledtetni a később megrendezett kareoke résztvevőinek tragikus hangzása sem, amelyről akkor jöttem el, amikor az egyik floridai nyugdíjas, Patsy Cline "Crazy" című világhíres dalát próbálta meg macskajaj módjára elnyávogni.