Ismét egy privát meghívóval kedveskedtek a hajó vezető beosztású tisztjei. Délelőtt zártkörű összejövetelt rendeztek közvetlen a hajóhíd mögött található tiszti lakban, ahol a legmagasabb rangú vezetők közül hárman nyitott ajtókkal fogadtak otthonuktól távoli otthonukban. A közel 30 meghívott kötetlen hangulatban töltött másfél órát a parancsnok, Patrik kapitány, a vezető mérnök és a hotel igazgató vendégszeretetében. A helyzet az, hogy efféle partikról eddig még nem hallottam, s szerintem a többi meghívott sem, úgyhogy igen kellemes és érdekes, új élmény volt ez mindannyiunk számára.

 

Bejutni a privát, némelyeknél az intim szférát súroló közegbe, főleg ilyen "nagycsoportosan", nekem biztosan nem lenne az ínyemre. Ráadásképpen mindegyik résztvevő kabinjában hatalmas svédasztal, vagy 10 féle alkoholmentes és keményebb ital, valamint két-két felszolgáló várt bennünket. Érdekes volt látni, hogy kizárólag a hotel igazgató lakrészében volt nem egy, de temérdek, az életét valamilyen szinten bemutató apró-cseprő emlék, fénykép, tárgy. A parancsnok és a vezető mérnök sokkal sterilebben, előlünk elzártan tartotta ezen személyes homijait. Mindenesetre nagyon érdekes volt látni hogyan is élnek a 10 hetestől 6-7 hónapig terjedő szerződéseik során. Természetesen Patrik kapitány a szokásos tengerészeti adomákkal szóraakoztatta az egybegyűlteket, rámutatva, hogy ő is csak addig élvezi a rá ruházott hatalmat, amíg az "admirális" (értsd: Londonban élő felesége) a fedélzetre nem lép... Onnantól már ő sem az, akinek mi látjuk. A kanadai (bár eredetileg szerintem indián vagy hawaii származású) vezető mérnök ugyanakkor a legnagyobb átéléssel mesélt szakmájáról, szinte megállás nélkül, ismertetve bennünket arról, hogy a 100% megbízhatósági mutatók mellett működő hajtóművek mindössze 43 fő személyzet irányítása alatt teszik a dolgukat úgy, hogy éjjel teljesen automata üzemmódban, 8 órán át teljesen magukra vannak hagyva! Érdekes volt arról is hallani, bár ezt Patrik kapitány is említette, hogy habár a különböző hajótársaságok személyzetei teljesen jó kapcsolatban állnak egymással és sokszor ki is segítik egymást, a Royal Caribbean hajók műszakilag folyamatosan a kornak megfelelő újításokkal lettek ellátva, míg más - hasonlóan neves - kompániák még mindig a 15-20 évvel ezelőtti technikai színvonal alapján építtetnek új és új hajókat. 

 

Egy nemrég megtörtént esetet el is mesélt nekünk, ami közte és a Ruby Princess parancsnoka között zajlott le egy egymást követő kikötésüket követően, ugyanazon kikötőben.

A két hajó kora között alapvetően nincs különösebb eltérés, műszakilag azonban nagyon is sok. A Navigatorba beépített un. azipodok és oldalmotorok biztosítják a hallatlanul precíz és gyors manőverező képességet, rásegítve egy, a repülésből átvett GPS alapú helymeghatározó számítógépes irányító rendszerrel, ugyanakkor a Ruby a hagyományos, jól bevált fix hajócsavarokkal dolgozik. Így történhetett meg az, hogy egy viszonylag szeles reggelen, miután kikötöttek, a két kapitány a mólón beszélgetett, s a Princess parancsnoka panaszkodott a beállás körülményeire, nehézségére, hogy az utolsó métereken tóló hajókat is igénybe kellett vennie a precíz dokkolás érdekében. Patrik kapitány tettetett csodálkozással hallgatta, s rögtön értetlenségének adott hangot, hiszen mint válaszában rámutatott, az ő hajóján nem ő, nem a helyettese, de nem is a vezető mérnök, hanem az egyik első-tisztje hajtotta végre a manővert, teljesen egyedül, miközben ő békésen itta reggeli kávéját... Természetesen azonnal meg is kapta a Princess kapitányának "melegebb éghajlatra" küldő szózatát! :D

Sok hasonló cukkolást mesélt még el, ami a különböző cégek hajói között hangzottak el, de kiemelte, teljesen bajtársias a kapcsolatuk egymással. Nyoma sincs a marketing gépezetek egymás elleni kampányának a tengerészek között.

 

Ma este végre táncparketté változott a Studio B, a jégpáncél felett hatalmas területen lejthettek a párok, tapasztaltak és kevésbé gyakorlottak a swingtől, a szambán és cha-cha-cha-n át a keringőig minden létező korszak örökzöld melódiájára. Én sajnos és ismét szárnyaszegetten kellett, hogy mások örömtáncát élvezhessem, de amióta ráébresztett arra Jóanyám, hogy nem a lépéskombinációk követése a lényeg, hanem a szívből jövő tánc, ülve járó lábaimmal is el tud ragadtatni a táncoló résztvevők boldogsága.