Egy ilyen hajón pár napon belül rájövünk arra, hogy a gördülékeny működtetés érdekében, kiváló háttér- és szervezőmunkára van szükség. A marketing gépezet óriási! Minden precízen időhöz kötött, mindenhol törekednek arra, direkt és indirekt eszközöket egyaránt bevetve, hogy minél több pénzt hagyjon az ügyfél a társaságnál, s mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érzem tolakodónak. Érdekes és teljesen logikus megoldás például a kiadások hozzárendelése a szobakulcshoz. Ez a plasztiklap, amely elsődlegesen a kijelölt szobát nyitja, sok fontos információval rendelkezik az előlapján, s egy még fontosabb elemmel: a mágnescsíkkal a hátoldalán. Pont úgy, mint egy bankkártya. A kedves utas, első alkalommal, ahogy a fedélzetre lép már semmi mással nem "fizethet" a hajón, mint a szobakulcsával. Természetesen az út végén behajtanak mindent, tételesen egy összegben, de hatalmas szabadság érzetet ad erre a pár napra, hogy sem pénztárcát, sem ide-oda eldugott bankjegyeket nem kell ebben az épületóriásban magunkkal cipelni és mégis mindent mindenhol megvásárolhatunk, ahol ennek szükségét érezzük. Legyen az egy kellemes koktél a medence partján, egy öt csillagos masszázs a fürdőben, egy ajándéktárgy az otthonról - irigyen és örömmel - figyelő szeretteinknek, vagy akár egy következő hajóút foglalója. Apropó foglaló...

A marketing gépezet tökéletesen működik ebben az esetben is. Amennyiben a hajóút során egy következő útra foglal a delikvens, úgy az új út alatt akár több száz amerikai dollár értékben kap költőpénzt a hajó fedélzetén elkölthető formában. S magát a foglalásért fizetenő előleget, egy előre meghatározott határidőig vissza is fizetik, ha mégis lemondanánk az utazásról. Ergo kinek nem éri meg ez az üzlet???

 

Fentiek tükrében és visszatérve az első alkalommal utazókhoz, többször nagy derültséget okoz, amikor valaki mindenáron készpénzzel szeretne fizetni vagy a hajó méreteit ismerve az iránt érdeklődik a hajó végében állva, az eget és a hullámokat szemlélve, hogy ez vajon a hajó eleje vagy vége? S mindezt teljesen bárgyú ártatlansággal az arcukon... Hiába! Akármennyire is nemzetközi a Royal Caribbean csapata, több mint 60 ország fiaival és lányaival a személyzet soraiban, a vendégek akkor is 90%-ban amerikaiak és ez látszik is. A második legnagyobb számban jeleskedő vendégkör kanadai és természetesen harmadik helyen az angolok állnak. Ezekben az országokban van a legnagyobb hagyománya a hajós nyaralásoknak, s az évente átlagosan kétszer nyaraló németek is bőven hátrébb állnak a mennyiségi listán. Mindezek mellett ezen az átkelésen is jelen vannak, csakúgy mint a brazilok, franciák, spanyolok, oroszok és két fővel Magyarország is!!! ;) Igazi kis olvasztótégely minden ilyen hajóút, "kis" amerikai túlsúllyal, de naponta tapasztalva az egymás iránti tiszteletet és tényleges egyenjogúságot, mégha enyhén demagóg is a gondolat, példát vehetne erről a nagyvilág! 

 

Egyébként fiatalok és tapasztaltabb korosztályok ülnek most is körülöttem a spanyol bárban, ahol egy - nem feltétlenül jó - döntés következtében olasz páros zenél, itt-ott Caterina Valente és Mina örökzöldekkel is megtámogatva a repertoárt. A jellemzően spanyol vendégkör épp ezért nem is nagyon mutatkozik, de a többi 30-40 ország szülöttje mégis zsúfoltságig megtöltötte a helyet. S mielőtt végleg nyugovóra térne a 3200 vendég, a távolból figyeljük együtt a Royal Pomenade-nak keresztelt sétálóutcán felállított futópadokon futó utasokat, akik egy jótékonysági akció keretén belül, önkéntesen vállalva futják át az Atlanti-Óceánt. Holnap este én következem...